Az embert el lehet pusztítani, de nem lehet legyőzni.

Szerző: Polcz Alaine
Cím: Asszony a fronton
Kiadó: Századvég, 1994.

„Ez elviselhetetlen volt. Nincs Isten. Nem lehet, hogy ezt tűrje.”

A cirka százötven oldalával, nem gondoltam eget rengető olvasmánynak a könyvet, mikor a kezembe került. Nagyobbat nem is tévedhettem volna.
Megrázott. Kiforgatta sarkaiból a világomat, kényszerített, hogy átgondoljam addig biztosnak hitt dogmáimat. Azóta is eszembe jutnak néha az olvasottak, és elmerengek rajta, hogyan élheti túl az ember, ha minden, amit ismert és szeretett, széthullik körülötte.

"A háború két tolvaj viszálya, akik túl gyávák ahhoz, hogy megvívják saját csatájukat; ezért elviszik a fiúkat az egyik és a másik faluból, egyenruhát húznak rájuk, felfegyverzik, és vadállatként szabadjára engedik őket egymás ellen."
Thomas Carlyle

"Ez a massza, ami itt fekszik előttetek, valaha egy ember volt. Mondták nektek, hogy ez az, ami rátok is vár? Mondták nektek, hogy ez a fajta áldozat az, amit tőletek is elvárnak? Nem, nem fogtok gyors, hősies halált halni. A legtöbben kínlódni fogtok, szenvedni életetek végéig a testi és a lelki sérülésektől. Ez a háború, látjátok? Az igazi háború: az emberek nem egyebek véres hússzeleteknél a hentes vágódeszkáján. Nézzétek csak. Nézzétek, és jól véssétek az eszetekbe mindezt. Aztán, ha netán túléltétek ezt a poklot, mondjátok el a fiaitoknak, meséljétek el nekik, milyen a háború. Hátha legalább ők nem lesznek olyan ostobák, mint ti vagytok."
Sven Hassel

"Sose hidd azt, hogy a háború - bármilyen szükséges vagy indokolt is az, - nem bűn."
Ernest Hemingway

Értékelés: 5/5